Az építészeti középiskola befejezése után Zentára költözött, ahol tagja lett az ottani művésztelepnek a szabadkai „Q” csoportnak.
Tanulmányait az Újvidéki Tanítóképző Főiskolán folytatta Ács József festőművész felügyelete alatt.

Tájait a csendes és belefeledkező szemlélődés jellemzi. Képein nincs cselekmény, személy és történet sem. Csak színek vannak, vízpart, kanyargó kis utcák, föld és gomolygó felhők. Színei érzelmet, emléket, magányt, örömöt és rácsodálkozást fejeznek ki mindazt, ami egy festő lelkében megtörténik.

Alkotásai líraiak és az emberhez oly közelálló örök témákhoz kötődnek, mint a táj, a természet, a ház és otthon.

Művészete bizonyítja, hogy nem tehetünk semmi mást, mint hogy visszatérünk a hagyományokhoz mely egyfajta bölcsességre, tanít bennünket.

Festészetének alapeleme a szín, mellyel értékek létrehozására törekszik.

Célja a humanizmus felmutatása s megejtőn szép színei ehhez szolgálnak eszközül.

Magyarországra települése után több mint öt évig élt családjával a Tolna megyei Kistormáson.

Fontosabb önálló kiállításai:

1983-zentai múzeum galériája,

1984 – Kanizsa,

1985 – Szeged,

1987 – Bonn, Zenta,

1988 – Buttenwiesen,

1989 – Wertingen,

1992 – Pécs,

1993- Gyula, Szeged,

1996 – Budapest,

1997 – Budapest.